Kis privát forradalom a nagy forradalom árnyékában - Outlander S06E06 (The World Turned Upside Down)
Feje tetejére áll a világ az Outlander sorozat 6. évadjának 6. részében ahogyan erre az epizód cím is utal. A történet egyre komorabb rétegeihez érkezik, nagyon messze vagyunk már a könnyed romantikus kalandregény jellegtől!
Roger által tartott istentiszteleten kezdünk. Beszédében többek között olyan motívumokról esik szó, minthogy Isten a gyengék által teszi próbára az erőseket, az ostobák által a bölcseket és hasonlók. Kifelé jövet a templomból megtudjuk, hogy a helyet - ahogyan azt Jamie korábban remélte – más célokra, például oktatásra is használják. Egészen pontosan Tom Christie tanítja a gyerekeket írni-olvasni. Ugyancsak Roger az, akit aggaszt, hogy bizonyos MacNeillék kihagyták az istentiszteletet, pedig nem szokták.1
Az asszonynép (Claire, Bree, Lizzy és Malva) el is megy megnézni az említett családot, egy fiatal párt gyerekekkel. Úgy tűnik, hogy valamilyen hasmenéses betegség áldozatai lettek, mert kiszáradva, legyengülve fekszenek. A férj mondja is, hogy a vérhas, az a baj. Claire szokásos káromkodós hangnemében próbálja irányítani a fiatalokat, tessék vizet hozni, tessék azt tenni, Lizzy meg teljesen összetörik, hogy ne tessék már itten káromkodni. (Gondoljunk vissza a 4. évad 10. epizódjára, mikor Jamie-t teljesen másként érintette, ahogy Bree elküldte a pokolba, mint ahogyan bennünket, 20. és 21. századi embert érintene). A kis csecsemőt nem lehet megmenteni. Látva ezt, az anya is végleg elhagyja magát.
Főcím.
Nem tudni pontosan, mi lehet a baj, vagyis hát addig eljut Claire is a mikroszkópjával, hogy amőbás vérhas. Az amőbát megmutatja Malvának is, de sem biztos gyógymódot nem tud rá, sem azt, hogy pontosan milyen úton jutott el a Ridge-re, aminek felfedésével ugyebár a gyökerénél lehetne megragadni a problémát. Mindenesetre egyre nagyobb a baj, látjuk, hogy sorra készülnek a friss sírok, és maga Claire is már nagyon fáradtnak érzi magát a folytonos temetésre járástól. Vagyis ő így gondolja, azért, de az, hogy elájul, majd egy hétig nem tér magához, annak komolyabb és másmilyen oka lehet.
 |
| Claire (Caitriona Balfe) rövid hajjal, betegen az Outlander sorozat 6. évadának 6. epizódjában |
Lázas, látomásai és rémálmai vannak. Mint később Jamie-nek is elmondja, amikor Párizsban elvesztette Faith-t, kékek voltak az álmai, amelyek a gyógyulást jelképezték Master Raymod szerint is. e Ezek a mostaniak viszont rémálmok például kígyóról, amely bekúszik a házukba és hasonló. Mi is látunk egy-két képet, egy a tenyérben dobogó szívet például, és homályosan egy olyan jelenetet is, amikor Jamie az ablaknál állva iszik üvegből, Malva pedig odamegy hozzá.
Roger imádkozik épp az ágy mellett, amikor Claire felébred.
Szerintem ügyes ez a megoldás, hogy Roger, aki mindig is csodálta – nőiségében is – Claire-t, beszélget először vele.
Például arról, hogy Mrs Bug és Malva úgy gondolták, hogy egy lázas beteg számára hasznos gyógymód lehet, ha levágják a haját. Claire most úgy néz ki, mit egy halálra ítélt nő, közvetlenül a máglyán megégettetés előtt. (Nekem pedig itt jut eszembe, hogy a Cate Blanchett féle Erzsébet, a szűz királynőben a film végi nagyjelenetben a haj levágás, és az a kép, ahogy a rövid hajú Erzsébetet látjuk, nem csak a szimbolikus „visszaszűziesítést” jelenti, hanem a privát ember „kivégzését” is, hogy utána királynőként beteljesíthesse szimbolikus létezését.) Ebből a beszélgetésből tudjuk meg, milyen hosszan nem volt magánál Claire, mennyien estek áldozatául a járványnak, és hogy Jamie látta már őt rövid hajjal, és elsírta magát. Roger távozóban megjegyzi, szerinte nem létezik olyasmi, ami kevésbé széppé tenné Claire-t.
Mint kiderül, Tom Christie is ágynak esett, ő és Claire voltak az utolsók, akik megbetegdtek. Claire meg is látogatja a férfit – széles karimájú férfikalapot viselve, hogy ne tűnjön fel a haj, bár Jamie-nek korábban említette, kíváncsi, hogyan is reagálnak rá az emberek -, mert van itt valami gyanús dolog kettejük betegsége körül. Nem vérhasuk volt, de valami olyasmi, ami szintén fertőzéssel terjed, csakhogy ők nem találkoztak személyesen már jó ideje. Természetesen, a legegyszerűbben székletvizsgálat alapján lehetne kideríteni a baj okát, és természetesen, Tom ettől ki van akadva. De úgy tűnik, hogy
a maga furcsa módján tiszteli Claire szakmai makacsságát,
és kéri, akkor legalább menjenek vissza Claire rendelőjébe.
Nincs ám még jól Claire, a következő jelenetben ugyanis Jamie vezeti vissza a hálószobájukba a kimerült asszonyt. Nem mellesleg, talán ez az első epizód, amikor alaposan megszemlélhetjük a szoba berendezését, a gyönyörű, melegséget árasztó mintás falborítást. Én megértem Claire-t, én is szeretném tudni – még úgy is, hogy nem vagyok orvos –, hogy mi a fene történt velem és hogy függ össze Tom Christie-vel.
Mondjuk, nem nehéz összekötni a szálakat. És amikor a Christie család megérkezik Jamie-ékhez, hogy Malvának fontos mondanivalója van, amit csak a ház ura előtt fog kijelenteni, már egyértelmű, mi lesz az. Még Ian aggodalmas tekintete is, ahogy figyeli, miként vonulnak be a házba a vendégek, rádob erre egy lapáttal.
Szóval igen, úgy van, Malva gyermeket vár. És szerinte Jamie az apa. Nagyon részletesen elmondja a saját verzióját arról, hogy mi történt. Claire arcára pedig egyre jobban kiül az indulat a lánnyal szemben, mert értelemszerűen tudja, hogy mekkora ordas hazugságot talált ki a kis sunyi liba. Az indulat tettlegességig fajul, jól arcon csapja a lányt. Apropó tettlegesség: hülyegyerek Allan is rátámad Jamie-re. Végre megszabadultunk a rosszul megírt és még rosszabbul eljátszott Fergustól, erre most jött egy másik ugyanolyan irritálóan béna módon megalkotott karakter. Szörnyű nézni Alexander Vlahos játékát.2 (Mindez annak fényében még szörnyűbb, hogy a Tomot játszó Mark Lewis Jones viszont komoly minőségi pluszt adott a szereplőgárdához. Hé, az megvan, hogy szerepelt a Trónok harcában is? Ő volt Shagga, az a barbár pasas, aki még az első évadban egyezkedett Tyrionnal.)
Mindenesetre lesz itt egy érdekes beszélgetés Jamie és Claire között kint a lovaknál, amely arrafelé tendál, mintha Jamie-nek tényleg lenne valami bevallanivalója, és Claire is riadtan néz rá (de fontos, hogy a szavaiból érződik, hogy Malvát eleve kizárja). De csak azt az esetet emlegeti fel, mint hűtlenséget, mikor a barlangban rejtőzködve ott marad nála az az asszonyság. Jajj, butus, az más dolog.
A beszélgetés után szövetségük erősebb, mint valaha.
Abban viszont nem értenek egyet, hogy mennyire fognak hinni, vagy nem hinni az emberek a Ridge-en a pletykának. Claire szerint senki, Jamie szerint mindenki el fogja hinni.
Mrs Bug révén hamar terjed a pletyka, ezt Bree-től tudjuk meg, aki egy nagyon speciális nézőpontból szemléli az eseményeket. Van ugyanis Frankről egy nemszeretem emléke: a tény, hogy éveken át volt egy másik nő az életében. Hiába mondja Roger is, hogy az teljesen más történet volt, Bree-ben ott van a tüske, ahogyan (immáron felnőtt fejjel, visszatekintve) becsapottnak érzi magát.
Claire Malvával is próbál beszélni. Azt a mondatot, hogy ő és Jamie sok mindenen ment már keresztül és az egységüket ez a piti ügy sem fogja tönkretenni, engem irritál, mert a magánéletben az effajta agresszív, gőgös viselkedést olyan nőktől szoktam hallani, akik az ilyen nagy szavakkal akarják megerőszakolni a valóságot (azaz hogy ezt az állítólagos szoros szövetséget, csak ők erőltetik rá a másikra), ráadásul nem egy van köztük, akik azóta már talán el is felejtették, hogy létezik az a személy, akivel állítólag valaha elválaszthatatlanok voltak.3 Szóval ez engem itt egy kicsit zavar, de a jelent további része egyértelmű: a bölcs, érett asszony (modern, 20. századi világnézettel megáldva) nyilván érti a lány viselkedését, hogy csinált egy ostobaságot, amit nem késő még visszacsinálni. Ekkor jön Allan, és megint nehezen viselhető játékkal elküldi a francba Claire-t, meg ugyebár célzásokat tesz arra is, hogy Claire boszokány, és Malva is bőszen bólogat hozzá. Biztos a gyenge minőségű színészi játék az oka, hogy rengeteg lehetőseg van a félreértelmezésre, de itt egy pillanatra felmerül bennem a kérdés: vajon nem ez az idióta kölök az apa?
A Ridge népét illetően azonban Jamie-nek volt igaza. Például az a fickó, Obadiah Henderson (Euan Bennet), akivel a minap a templomban hetyegett Malva. Össze is balhézik Iannal, aki védené nagybátyja becsületét. Meg amúgy is, van még itt egy apróság, amiért Ian érintettnek érzi magát, és ezt Claire-rel beszéli meg: a srácnak megvolt egyszer Malva, de aztán a legyünk inkább barátok verziót választotta további lépésként. Most attól tart, hogy ezt bosszulta meg a lány Jamie-n. Claire felvilágosítja Iant, hogy a lány valószínűleg több mindenkinek is megvolt, szóval kicsi az esélye, hogy Ian lenne az apa. A fiú szerint azonban ezt afelől kell nézi, hogy de megvan rá az esély.
A beszélgetés előtt, Claire-hez kertészkedés alatt odasétál
elmaradhatatlan Lionel Brownunk.
Egyszerűen szuper lehet Ned Dennehy jelenetei forgatásán ott lenni. Ha átlépünk a nézői perspektívából a készítőibe, van valami zseniálisan abszurd ennek a karakternek a(z audiovizuális változatának a) megteremtésében.
Jamie és Roger közben nincsenek ám idehaza, mert ugyebár zajlik a történelem a háttérben: hivatalosak voltak a helyi kongresszusra, amely megválasztotta a küldötteket a philadelphiai kongresszusra. Na, erről lemaradtak, pedig oda Claire is velük ment volna. Szerintük Jamie meg nem választásában közrejátszott, hogy már oda is elért a rosszindulatú pletyka.
A Nagybetűs Történelem és privát történelem egymásnak feszülésének gyönyörű, explicit megfogalmazása – mondom, hogy ez az évad az igazán nekem való, a szokásos, Outlanderes minőséghullámzással együttvéve is -, ahogyan Claire-t szépen lassan kiközösítik a Ridge-en élő emberek, és ő ezt a narrációban úgy fogalmazza meg, hogy
míg közeledett a forradalom (függetlenségi háború a brit fennhatósággal szemben) a Ridge lakói, a világtörténelmi mozzanatokról kevés ismerettel rendelkezve, azzal nem is igazán törődve, a maguk kis forradalmát vívták
Claire-ék ellen.
Nem jönnek Claire-hez a betegek, csak Lionel marad neki társaságként, és persze, hogy ebből ugye az éter lesz a kiút. Közben messziről látszik, hogy Malva a ház felé tart. Azt is halljuk, hogy valaki dörömböl az ajtón, és bizonytalanságban lebeg, hogy Claire fenn van-e, vagy álmodja-e, hogy Malva nyit be és jól elmondja a magáét hősnőnknek. Hogy inkább álom, mintsem valóság, érzékelteti ahogy ez a monológ valahogy inkább tűnik a 20. századot is megjárt modern és érett nő belső félelmei kivetülésének, mint egy 18. századi kiscsaj valós fenyegetésének.
Mindenesetre Claire felkap egy szikét, azzal fenyegeti meg a lányt, hogy megöli.
Aztán felébred és kimegy kertészkedni Csakhogy valami vagy valaki véres van a sásban. Te jó ég, Malva az, átvágott torokkal. Azt hiszem, számomra ez volt eddig az egész sorozat legnagyobb WTF-ja. Claire is értelemszerűen megriad, de megint a hivatástudat kerekedik felül, s megpróbálja megmenteni a babát. Mindhiába.
Na, innen hogyan tovább, emberek?!
______________________
1 Nézzük kicsit tágabb kontextusban ezt a templomba járás, annak soha el nem mulasztása dolgot, amelyet mi európaiak nem feltétlenül érzünk át elsőre. Az amerikai telepesek ezeken az óriási „civilizálódásra” váró területeken – ahogyan azt az Outlander is képes meg-megragadni egy-egy jól összerakott jelenetben – egymástól távol lévő (kis) farmokon, birtokokon éltek, mindenki a saját földje körül. Ez onnan nézve érdekes, hogy peldául Paulette Jiles a News of the World című regényében (amelyből nemrég egy – véleményem szerint egy igencsak elhibázott koncepciójú - filmváltozat is készült Tom Hanks főszereplésével) a polgárháború utáni Texasban utazgató főszereplő-elbeszélő meg is jegyzi, milyen érdekes, hogy a nem olyan régóta letelepedett német telepesek falvakban élnek – azaz jellegzetesen európai módra - és onnan járnak ki a földjeikre dolgozni. Visszatérve tehát a tipikus amerikai telepes életre, bizony sok esetben a heti templomi esemény volt az, ahol más emberekkel találkozhattak. És bizony ilyen körülmények között ugyebár nem meglepő az a történet sem, amelyet az 5. szezon 3. epizódjában láthattunk.
2 Visszanézve a korábbi epizódokat, azt azért érdemes megemlíteni, hogy időnként, főként az inkább random kamerabeállítások esetében, amikor sok szereplő van jelen, es csak úgy random ott kell lennie Allan karakterének is, jól látszik, hogy a színész arca sugároz valamifele természetes zaklatottságot, ami jó alapja lehetne a karakternek, csak valahogy olyan pillanatokban, mikor ő a főszereplője egy jelenetnek, nem sikerül kihozni. (Meg kellene néznem a Versailles sorozatot, hogy árnyaltabb képet kaphassak a képességeiről.)
3 Hogy miért fontos ezt itt megemlíteni? Mert nem lehet elégszer tisztázni, hogy mindenki más élettapasztalatok felől érkezik egy-egy történethez, így mindenki másként reagál befogadóként. Ahány néző, annyi értelmezés. És a történetnek ennek megfelelően inkluzívnak, sokféle értelemzést befogadni képesnek kell lennie. Ezért irritálóak számomra például Elena Ferrante történetei, mert csak egyfajta női élettapasztalatot hajlandó női élettapasztalatnak tekinteni, vagyis exkluzív, kizáró, folyamatosan azt ordítja magáról, hogy ha te nem „érzed” azt, hogy mi a lényege egy-egy karakter viselkedésének, akkor te nem is vagy igazi nő. Ezért nem lennék amúgy meglepve, ha kiderülne, hogy a kilétét évtizedek óta titkoló szerző amúgy férfi lenne.